All Kineziológia

A kineziológia egy olyan módszer, melynek során a megoldandó probléma megértésére és kezelésére a kineziológus egy speciális technikát, ún. izomtesztelést használ arra, hogy visszajelzést kapjon a tudatos és tudattalan késztetésekről, működésekről.

Min alapszik a módszer?

A kineziológia alapja, hogy bármely gondolat, érzelem változást idéz elő a testünkben. Nemcsak a pozitív (pl. “szinte lebegünk a föld felett a boldogságtól”), hanem a stresszként megélt helyzetek és a negatív érzelmek is változást idéznek elő a testben: az izmokban, az izomtónusban lévő változásokat a tesztelő érzékeli.

A testünk és a tudatunk, az idegi pályák minden érzelmi eseményt elraktároznak a fogantatásunk pillanatától, függetlenül attól, hogy emléksszünk-e rájuk vagy nem.

A kineziológia módszere abban tud segíteni, hogy a problémával kapcsolatosan a tudatalattiban lévő információkat a felszínre hozzuk. Ezáltal lehetséges az ehhez kapcsolódó negatív érzelmek feloldása. A cél, hogy ezeket a negatív érzelmeket a lehető legkíméletesebb módon távolítsuk el a testből és a tudatból. A kineziológia módszere szerint a korrekciós gyakorlatok ezen elv mentén egyszerűek, gyengédek, fájdalommentesek.

A negatív érzelmi lenyomatok feloldásával létrejön az egyensúly a testben; ezáltal szabaddá válik az energiák áramlása, és aktivizálódhat a test öngyógyító mechanizmusa.

Mit jelent az izomtesztelés?

Az izomtesztelés lényege, hogy a kineziológus kérdéseket tesz fel a kineziológiai rendszernek megfelelően. Eközben enyhe nyomást gyakorol a vizsgált személy kinyújtott karjára. A kar izmai, melyek közvetítik az agyi ideg- és energiapályákat, valamint a test sejt szinten tárolt információit –  tartó vagy elgyengülő izomtónussal reagálnak.

Ez lehetővé teszi, hogy megtalálhassuk az adott probléma valódi okát, illetve, hogy megkeressük a rengeteg korrekciós lehetőség közül azt, amelyik a legoptimálisabb.

A kineziológia hatékonysága egy soktényezős rendszer. Egyrészt függ a segítséget kérő változásokra való hajlandóságáról, illetve attól, hogy mennyire áll készen a változásokra. Szükség van a saját belső munkára, és az aktív együttműködésre. Ezért a változás csak saját ritmusban történhet.