Összes találat Hipnózis kifejezésre

Mi a hipnózis?

A hipnózis meglepő módon leginkább ahhoz a bambuláshoz hasonlít, melyet mindenki jól ismer, hiszen ült már az ágy szélén, kábán pislogva, vadászva az álma még éppen meglelhető és tán összeillő darabjait.

A hipnózis egy olyan kellemes elringatottság, melyben a se nem alvó, se nem ébren pörgő kliensnek úgy magára és magába lehet pillantania, hogy az élmény részletei később is megmaradjanak a számára. Magunkat is hozhatjuk ilyen állapotba, de más is vihet minket ilyen állapotba – akinek megengedjük.

A hipnózis filmekben látható működési mikéntjét érdemes csupán annyira komolyan venni, mint a számítógépes grafikával megjelenített akciójelenteteket.

Maga a hipnózis szó görög eredetű, ami alvást jelent. Az elnevezése megtévesztő, mert itt alap esetben nincs szó a szó szoros értelmében vett alvásról.

A hipnózis története:

A hipnózis az emberiséggel egy idős kell hogy legyen. A szerek nélkül történő tudattágítás, a révülés, az átalakulás, és más egyéb technikák, a táltos, és a sámán kultúrkör alapvető eszközei voltak a bolygónkon mindenütt – a „modern civilizáció” terjesztése előtti időkben. A még ma is itt-ott fellelhető elzárt törzsekben ezek az önismeret, a gyógyítás, valamint a környező és belső szubjektív valósággal történő kapcsolattartás elsődleges módjai.

Hipnózis az ókorban:

Ókori Egyiptom:

Ahonnan írásos források is fennmaradtak valamiről, ami hipnózisnak mondható, az az ókori Egyiptom. A legrégebbi írásos forrás ugyanis egy ókori egyiptomi papirusztekercsen található, mely Kr.e. 3766-ból származik. A szöveg a következő: „Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt.” Ezek gyakorlatilag ráolvasások, hipnotikus szuggesztiók voltak.

Az Ebers-papiruszban leírják a hipnózis alkalmazásának akkori módszereit. Ezek az eljárások nagyon hasonlítanak a maiakhoz. A hipnotikus módszerük ez volt: fénylő lemezekkel fárasztották ki a beteg szemét, így felkészítetve őt a hipnotikus alvásra. Ezen túlmenően a szuggesztiókkal megerősített kézrátételes módszert is ismerték.

Más ókori egyiptomi írások szerint (pl.: Westcar-papirusz) állatok esetében is alkalmazták már a hipnózist. Ezen papiruszon ugyanis egy vad oroszlán megszelídítésének esetét írják le – hipnózissal.

Mezopotámia:

A sumer papok is használták a hipnózist, mint gyógymódot. Ennek a leghíresebb képviselője Erech papi iskolája volt. Ebben az iskolában őrizték azt az írást, mely leírja a különlegesen kiképzett orvos-főpapok gyógyító módszerét. Beazonosítható, hogy ezek a gyógyító papok a hipnotikus álmot alkalmazták, mint gyógymódot. Gyakorlatilag hipnotikus álomban gyógyították a betegeiket. Már ekkor leírták azt, hogy a hipnotikus állapotnak három fajtája van: a felszínes, a közepes és a mély hipnózis.

India:

Indiában, a szanszkrit nyelvű Manu Törvénykönyvben is hasonló hipnotikus állapotokat írnak le: az “éber alvás”, az “álmodó alvás” és az “örömteli alvás” fázisait és fokozatait különböztetik meg. Sok modern jógatechnikában is szerepet játszik az önhipnózis.

Görögország és a kereszténység:

Az ókori Görögországból és a kereszténység korából is maradtak fenn feljegyzések, írások különféle hipnotikus állapotokról. Ismertek voltak különféle önhipnotikus állapotok, úgy mint: az istenség szentélyében alvás, kézrátételes gyógyítások, illetve az Athosz-hegyi szerzetesek esetében az önhipnózis gyakorlásának egy különleges formája, a köldöknézés.

A modernkori hipnózis története:

A modern hipnózist a leggyakrabban Franz Anton Mesmer nevéhez társítjuk, noha ő maga még nem értette pontosan, hogy miért is működik a hipnózis (messmerizmus) úgy, ahogy. Orvos volt, Bécsben diplomázott, 1766-ban. Ő szavak nélkül dolgozott, mágneseket mozgatva ért el közel önkívületi állapotot mindazoknál, akik megfogalmazott céllal érkeztek hozzá. Mivel a kliensek úgy tudták, hogy Mesmer éppen az ő bajukat kezeli előbb a mágneseivel, majd a kézmozdulataival, ezért felszabadulva és kisimulva tértek haza a kezelésekről. Ráadásul alkalomról alkalomra egyre jobban érezték magukat. Mesmer bevallottan egy jezsuita paptól tanulta az ilyen fajta „állati magnetizmust”, aki ugyanezzel a technikával dolgozott. Mesmer, a tapasztalatai alapján két könyvet is írt, a második könyve kiadását követően vizsgálatot indítottak ellene, és kikiáltották szélhámos okkultistának. A Francia Királyi Bizottság 1784-ben kimondta, hogy az egész „állapotjavulás” dolog csupán a „kezelt” alanyok képzeletében létezik.

Mesmer meghökkentő módszeréről és az eredményeiről azonban sokan hallottak, népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy a hipnózist miatta sokáig mesmerizálásnak nevezték, sőt, az angol „mesmerise” ige is innen származik. Egyik tanítványa, Marquis de Puysegur, a módszert gondosan felülvizsgálta, és tökéletesítette. Így Ő már mágnesek helyett szavakkal dolgozott, és a hipnózissal kapcsolatban olyan feltevéseket fogalmazott meg a XVIII. század végére, melyek a szkeptikusok kereszttüzében is évszázadokon át megállták a helyüket. (Szükségtelen a mágnes, szóban végezhető, az alany közreműködése nélkülözhetetlen…)

A hipnotizmus fogalmának köztudatba kerülése:

Dr. James Braid idegsebész írta le először a hipnózist, mint az idegrendszer alvását, „neuro-hypnotism”. Mivel őt már nem hurcolták meg, az ő munkásságának köszönhetően terjedhetett el a „hypnotism” és a „hypnosis” kifejezés. Később rájött, hogy a hipnózisban előforduló idegi és testi jelenségek alvás nélkül is létrehozhatóak, ezért tudományos igényességgel átnevezte a jelenséget monoideizmusnak. Hiába nevezte át, ekkorra már Európa szerte mindenütt megtanulták a hipnózis szót, és mikor magyarázni kezdte volna, a névváltoztatás miértjét, segítőkészen kiigazították, hogy tehát valójában monoideizmus alatt a hipnózist érti, ugye? Krumpli, burgonya.

A mesmerizmus következő nagy alakja Dr. Lord James Esdaile, skót sebész, aki mesmerizmust (még így nevezte) alkalmazott műtétekhez. Könyvet is írt munkásságáról Mesmeri tények címmel. Sajnos munkássága idején terjedt el a kloroform használata a sebészeti gyakorlatban, amihez nem kellett se hipnotizőr, se együttműködő páciens, csak páciens és a kloroform. Hiába voltak jobbak Esdaile statisztikái, a kloroformot alkalmazó kollegáinál, a kloroform nyert.

Sigmund Freud és a hipnózis:

A hipnózis következő alakja maga Sigmund Freud, aki pszichoanalízis nevű találmányával jelentősen redukálta a hipnózis népszerűségét. Eleinte ő maga is eredményesen használta a hipnózist, mint módszert, majd megtagadta azzal, hogy annak mélységét és eredményességét nem a szakember határozza meg, hanem a kliens. Hiába bizonyult ez már akkor is tévedésnek, Freud a szabad asszociáció módszerét kezdte használni a hipnózis helyett. Aki követte az Ő tanításait, az a hipnózist a továbbiakban elvetette, míg mások, akik észrevették, hogy a szabad asszociáció csupán a hipnózis egy másik formája, továbbra is előszeretettel használták a hipnózis szót és annak immár kibővült eszközkészletét.

hipnózis

Ez a „hogyanról folytatott szakmai vita” nem szült jó vért, hatásai sajnos a mai napig érezhetőek szakmai körökön belül és kívül egyaránt.

Jung-tól napjainkig:

Mikor Freud megismerte Carl Gustav Jungot, lemondta aznapra az összes kliensét, és egy ültő helyükben 13 órát beszélgettek. Ettől kezdve éveken át tanultak egymástól, közösen gondolkodtak, de Jung nem értett egyet mindenben Freuddal. Jung például nem tagadta meg a hipnózist.

Önvizsgálatából, álomelemzéseiből és a felfedezéseiből is rengeteget profitált a szakma. Különlegessége többek közt az volt, hogy a spiritualitás felé is nyitott volt, és komolyan vette az intuíciót is. Írásos művei mind a mai napig népszerűek maradtak. Egyeseket arra sarkallnak, hogy felkeressenek egy szakembert, míg másokat arra, hogy távol maradjanak mindennemű terápiától, és ragaszkodjanak ahhoz, amiben vannak, hiszen „ők már olvasták a könyvet”.

A hipnózis történetében Milton Hyland Erickson neve megkerülhetetlen. Gyerekkori gyermekbénulása miatt egész életében testileg gyönge maradt, a bot mindig a keze ügyében volt. Betegsége következményei miatt lett előbb pszichológus, majd pszichiáter, végül a klinikai hipnoterápia megalapítója. Élete végéig tanította a hipnózist, a módszert számtalan eszközzel gazdagította. Fontos megjegyezni, hogy nem volt sem megszállottja a hipnózisnak, sem ellensége más ügyeknek. Nyitottan és rugalmasan kezelte a szakma ügyeit, és még a hipnózist is lazán gyakorolta: a kliensek által hozott háttérből merített formákkal és metaforákkal dolgozott.

Híres és kimagaslóan hatékony hipnotizőrök nemcsak orvosok és pszichiáterek közül kerültek ki. Rádió riporter Dave Elman, a képzettsége szerint szaxofonista Charles Tebbetts, és a veterán, újságos, házaló ügynök, menedzser Gil Boyne is tanított orvosokat és szakmai eszköztáruk fejlesztésére igényes pszichiátereket.

A hipnózis különféle irányzatai:

Érezhető, hogy a hipnózis alkalmazói közt nincs összhang, sem a módszer alkalmazása kapcsán, sem annak kapcsán, ki hipnotizálhat. Ahány ország, annyi elképzelés és törvényi szabályozás, ahány szakirányú csoportosulás, annyi megdönthetetlen igazság.

A világ minden szegletében eredményesen használják a hipnózist és fejlesztik annak eszköztárát. Mindenütt akadnak, akik vitatják az eredményeit és a hatékonyságát. Ma már feltaláltuk a placebo kifejezést, ami könnyedén felhasználható bármikor, ha valami olyannal találkozunk, amit nem értünk, mégis meg szeretnénk őrizni a hozzáértésünk látszatát.

Mire alkalmazható a hipnózis?

hipnózis

A hipnózis együttműködő kliens esetén bármilyen élethelyzetben, bármilyen betegség, vagy fizikai sérülés – akár égés – esetén kiegészítő kezelésként alkalmazható, és rövid idő alatt meglepő mértékű állapotjavulást lehet vele elérni. Megfelelően képzett és szakmai tudását fejlesztő szakember kezében olyan eszközzé válhat, mely önállóan megállja a helyét.

Tények és tévhitek a hipnózisról

  1. A hipnózis különleges és veszélyes. – – Nem az. Megannyi formája és módja van, és mind hétköznapi dolog. A hipnózis csak a filmekben veszélyes.
  2. A hipnózisban a meghipnotizált személy feladja a szabad akaratát. – – Nem. A kliens minden esetben megőrzi a teljes kontrollt.
  3. A hipnózisban benne lehet ragadni. – – Ha valaki akar, akkor benne maradhat, épp úgy, ahogy reggel az órát lenyomjuk ugyan, mégis tovább alszunk.
  4. A hipnózisban az illetőből bármilyen titkát kiszedheti a hipnotizőr. – – Ha ez igaz lenne, akkor az Andrássy út 60. még mindig működne, és hipnotizőrök működtetnék. Amit józanul nem mondana el valaki, azt hipnózisban sem mondja el. Aki éberen hazudik, az hipnózisban is hazudni fog. Biztonságosan.
  5. Mindenki meghipnotizálható? – – Aki szeretné, és engedi az igen. Ugyanúgy, mint ahogyan mindenki alszik, bambul, vagy ábrándozik valamikor. Lazán és könnyedén.