Az ajurvéda (ájurvéda), vagy ayurvéda, azaz az Élet Tudománya, India ősi hagyományokkal bíró, természetes gyógymódokon alapuló rendszere.
Az ajurvéda a védikus rendszerekhez tartozik, ahová a jóga, a meditáció, a mantrák, az asztrológia. Az ayurvéda a védikus rendszerben kifejezetten a testi-szellemi gyógyítással foglalkozó tudományág. Az ajurvédához tartozik: a táplálkozástudomány, a lélektan, a szellemtudomány, a sebészet, a testnevelés, és a gyógynövények területe.
Az ayurvéda az ősi, felvilágosult védikus rendszer i.e. 4000-ben volt gyakorlatban. Akkoriban a mára már kiszáradt Szaraszvatí folyó India legnagyobb folyójaként hömpölygött. Az ajurvéda ennek a régi Szaraszvatí-menti civilizációnak a gyógyító bölcsességét tükrözi vissza, mely egykor a kultúra egyik nagy bölcsője volt.
Az ajurvéda hosszú története során számos fejlődésen ment keresztül. Az indiai kultúrával együtt terjeszkedett kelet felé Inokínába és Indonéziába, nyugat felé pedig a görögökhöz, akik a természetes gyógymódokon alapuló orvostudomány hasonló formáját alakították ki. A buddhisták is számos új meglátással gazdagították, majd vallásukkal együtt hamarosan Tibet, Srí Lanka, Burma, gyógyító hagyományainak alapjává vált és nagy hatás gyakorolt a kínai orvoslásra is. Számos kiváló buddhista bölcs, köztük Nágárdzsuna, ájurvédikus orvos és író is volt egyben.
Manapság az ajurvéda a nyugati orvoslással fonódik egybe. Az ajurvéda sok közös vonást hordoz minda kínai, mind az európai hagyománnyal, ami képessé teszi arra, hogy hidat képezzen az ősi és a modern között.
Az ajurvéda rendszerében 3 dósát, vagy testtípust különböztetünk meg.
- Váta: levegős, SZÉLnek is szokták nevezni. A szó jelentése mozgató, mozgásba hozó. A váta dósa mozgató ereje áll a másik két dósa működése mögött, azok ugyanis önmaguktól mozgásképtelenek. A váta dósa felelős az érzékelés, a tájékozódás és a szellemi működés egyensúlyáért. Elősegíti a szellemi rugalmasságot, az alkalmazkodóképességet, és a megértés folyamatát.
- Pitta: a szó jelentése: emésztő, és a TŰZ elemhez szokták társítani. Mindenféle vegyi és anyagcserefolyamatért felel. Feladata nemcsak az étel, hanem a szellemi táplálék megemésztése is. Általa fogjuk fel a valóságot, ragadjuk meg a dolgok lényegét.
- Kapha: jelentése: a dolgok összetartója. Ez ez elem szolgáltatja az építóanyagot, a támaszt, ez képezi testünk tömegét. Lényegéhez tartozik az érzelmi szilárdság, a megbocsátás, a szeretet, a szerénység és az állhatatosság.
Fontos, hogy ezek az elemek egyensúlyban, harmóniában legyenek. Az egyensúlyi állapotból kizökkentve a dósák különböző tünetek, illetve betegségek megjelenéséhez vezetnek.
Az ajurvéda rendszerében az alábbi megkülönböztetések mentén dolgozunk:
- Dósák öt formája („an”-hoz, a lélegzethez kapcsolódva).
- A hét szövet (dhátu).
- A test csatornarendszerei (szrótánszi).
- A hat alapíz.
- A betegség kialakulásának hat szintje (felgyülemlés – sancsaja; súlyosbodás – prakópa; túlcsordulás – praszara; áthelyeződés – szthána szamsraja; manifesztálódás – vyakti; diverzifikáció – bheda).
- A betegség három ösvénye.
- Gyógyítás módjai: tudati, étrend, gyógynövények, életmód, színek és kövek, olajok és masszázs, jóga, meditáció.
A fenti 7 pontban foglaltak kifejtésével sok-sok kötetet meg lehetne tölteni, és az ősi ajurvéda iratokban részletesen ki is vannak fejtve. Az ajurvéda eredetileg apáról-fiúra hagyományozódott gyógyító ág volt, ritkán jegyezték fel a gyógymódokat, de később már részletes jegyzeteket is találunk róla.
Bevezető művek az ajurvédikus gyógyításba:
- Dr. David Frawley: Ájurvédikus gyógyítás, Lalita Kft., 2012, ISBN 978-963-886672-2-3
- Gopi Warrier- Dr. Harish Verma – Karen Sullivan: Ajurvéda, Scolar Kiadó, 2007, ISBN 978-963-9534-36-0
