Összes találat Asztrológia kifejezésre

Az asztrológia vagy csillagjóslás (görögül αστρολογία) kifejezés a görög asztron, „csillag” és logosz „tudomány” szavakból ered. Az úgynevezett ezoterikus tanok egyike, és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása.

Története

Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr. e. 8. század), illetve Babilónia (Kr. e. 5. század) papságához kötik. Ennek nyomán alakult ki az asztrológia az ókori Görögországban a 2. században, valamint a hellenizmus idején a Közel-Kelet jó részén. Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták.

Alapelve a Hermész Triszmegisztosz nevéhez kötődő Smaragdtábla tétele: „Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius” – „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.”

Jellegzetessége

Az asztrológia szimbólumrendszerként használja fel a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket. Általában az összes asztrológiáról (európai, kínai és közép-amerikai indián) elmondható, hogy az égbolt egy szakaszát, a zodiákust (az ekliptika alatt és felett 20-20°-nyi széles, összesen tehát 40° széles sáv) felosztja állatövi jegyekre, melyek az adott kultúra naptárát is meghatározzák. Különösen igaz ez a kínai naptárra. Az állatövi jegyeket társítani szokták a bolygók helyzetével is. Az ókorban öt bolygót ismertek, ezeket az öt alapvető jellemmel egyeztették. Az európai és a kínai asztrológia is kapcsolatot teremt az állatövi jegyek, jellemek és elemek között. Azonban míg Nyugaton négy elemet (föld, tűz, levegő, víz) ismernek, Kínában ötöt (föld, fém, fa, víz, tűz).

A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve egyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük azonban eltolódott, mivel a csillagképek nagysága változó, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. Mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya határozza meg. A Kos csillagjegy pl. nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak (például Placidus, Regiomontanus, Campanus módszerei). A házak, jegyek és bolygók helyzete, illetve egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a „jövőjét”.

Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési helye, és ideje: éve, hónapja, napja, órája és perce. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját tárgyalják, így ezek nem részletes, személyes horoszkópok.

Asztrozófia

Kevéssé ismert ága az asztrológiának az antropozófia által bevezetett úgynevezett asztrozófia.